-Wow! Gratulálok mindkettőtöknek!-mondtam Jamessel, Kendallel és Carlossal egyszerre.
-Köszi-vágta rá Logan és Flossie, szintén egyszerre.
Gyorsan mindannyian asztalhoz ültünk, hogy minél előbb nekiállhassunk a vacsorának, ugyanis már mindannyian éhesek voltunk. Közben minden aznapi eseményről beszélgettünk. A vacsora végeztével azon "vitáztunk" ki mosogasson, mivel senkinek sem volt kedve hozzá.
-Najó, majd én megcsinálom!-mondta Flossie, mire mindenki más megkönnyebbült.
-Segítek!-ugrott Floss mellé Logan.
Miután Floss és Logan végeztek a mosogatással, mindannyian a kanapén ültünk, s furcsa módon, mindannyian csendben voltunk. Egyszer csak Kendall törte meg a csendet:
-Héé. Nincs kedvetek filmet nézni?
-Még szép, hogy van!-vágtuk rá mindannyian egyszerre.
-Mit szóltok a Viasztestekhez?-kérdeztem a többiektől.
-Legyen!-mondták a többiek.
Gyorsan felszaladtam a szobámba lehozni a DVD-t, James addig popcornt készített, Kendall pedig elindította a filmet. Mindannyian kényelmesen elhelyezkedtünk a kanapén (Logan és mellette Floss, majd Carlos, James, én és Kendall). Kissé ijesztő volt a film, (1-2 jelenetnél a fiúk is beijedtek), Floss majdnem végig Logan karjai közt nézte a filmet, én pedig... nah igen... 1-2 (najó, majdnem a legtöbb) jelenetnél Kendall karjai közt néztem a filmet. A film után mindenki felrohant a szobájába, s ismét csak Kendall és én maradtunk lent. Gyorsan rendet raktunk, és mikor indultam volna a szobámba, Kendall megkért, maradjak még.
-Najó, egy kicsit még maradok.
-Örülök! Lenne hozzád pár kérdésem.
-Ohh.. és mik?-kérdeztem kissé rémülten.
-Az egyik az, hogy mennyire lehet tágan érteni azt, hogy tetszem neked?
-Háátőőőőőm.... Nem is tudom..-mondtam kissé zavartan.
-A másik kérdésem pedig az, hogy hogyhogy hozzám bújtál az ijesztőbb jeleneteknél?
-Hááátőőőő.. Ezt tényleg nem tudom... ne haragudj, de fáradt vagyok, nem baj, ha ezt holnap beszéljük meg?-próbáltam kihúzni magam a válaszadások alól.
-Háát.. ha annyira fáradt vagy, legyen. De holnap ne próbáld meg kihúzni magad a válaszadás alól!
-Rendben. Jó éjt Kendall!
-Neked is Flower!
Majd amilyen gyorsan csak tudtam felrohantam a szobámba és irány az ágy. Egy jódarabig nem bírtam elaludni, folyton Kendall kérdései jártak a gondolataimban, és nem hagytak nyugodni. Miért nem merem bevallani neki, hogy mit érzek? Mitől félek?
*******
Másnap mikor felkeltem, senkit sem találtam itthon. Kómás fejjel lebattyogtam a konyhába, hogy készítsek magamnak valami reggelit. Épp a hűtő fele vettem az irányt, amin megláttam egy kis levelet.
"Flower,
Mindannyian korán elmentünk. Flossie elment edzeni valamint új ruhákat venni nekünk, mi pedig egy új számot veszünk fel. Délután jövünk!
Üdv: James."
Dejó, egyedül egy hatalmas házban. Gyorsan megreggeliztem, majd gyorsan lezuhanyoztam, és kerestem valami kényelmes ruhát.
Majd bekuckóztam magam a fotelembe. Előkerítettem a rajzlapjaimat, pár színest, és elkezdtem rajzolni (kisebb-nagyobb sikerrel). Egyszer csak valami csipogó hangot hallottam, és nagy nehezen rájöttem, hogy azt a hangot nem más, mint a mobilom adja, mivel lemerült. Míg nagyban kutattam a mobilom és annak töltője iránt a gardróbszobában, észre sem vettem, hogy Kendall a szobámban van, és épp a rajzaimat nézegeti.
-Te meg mit csinálsz! Azonnal tedd azt le!- kiáltottam rá.
-Ohh.. bocsi.. nem tudtam, hogy titkosak. Pedig nagy kár, hogy azok, ugyanis nagyon szépek.
-Ahha persze.... és ezt higgyem is el...-mondtam, kissé durcásan.
-Pedig tényleg azok. Na de inkább térjünk vissza a tegnap estéhez. Várom a válaszokat a kérdéseimre.
-Őőőő...oké-kissé zavarba jöttem, és nem tudtam mit és hogyan mondjak. Összeszedtem minden bátorságom (ami egyáltalán van ilyen helyzetben) és gondolatom, nagy levegőt vettem, és belevágtam:
Nos.. Még mindig nem nagyon tudom, mennyire lehet tágan érteni azt, hogy tetszel nekem. Ami pedig a filmnézést illeti, azért bújtam hozzád, mert melletted biztonságban érzem magam.
-Ohh.. komolyan?-kérdezte nagy bociszemekkel rám nézve.
-Igen, de kérlek, ne nézz így rám...
-Miért?
-Mert... mert...-és egyszerűen elfelejtettem, hogy mit is akartam mondani. Egyszerűen elvesztem a tekintetében, és megfeledkeztem mindarról, ami körülöttem történik. Ekkor Kendall magához húzott, majd gyengéden megcsókolt. Életem addigi legjobb csókja volt. Majd mikor elváltak ajkaink, nem tudtam, mit tegyek, vagy mit mondjak. Valahogy ezt tört ki belőlem:
-Ezt most miért kaptam?
-Mert szeretlek! Azóta, amióta először megláttalak.
-Én is téged!
-Flower, lennél a barátnőm?
-Persze Kendizzle!
Majd kiugrottam a bőrömből örömömben. Majd újra és újra megcsókolt. Hihetetlenül jó volt. Örültem, hogy vele lehetek, és végre tudom, hogy nem viszonzatlanok az érzéseim. Egyszer csak megjöttek a többiek:
-Halihó! Megjöttünk!-kiabálták egyszerre.
-2 perc és lent vagyunk!-mondtuk Kendallel kórusban.
Mikor leértünk, elkezdtek kérdezősködni, hogy mi minden történt, és nehezen, de elmondhattuk, mi is történt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése