2013. május 30., csütörtök

*Twentieth Chapter*


*Flossie*
-Na gyere!-mosolygott James, és felkapott az ölébe.
-Na!-nevettem fel-Járni még tudok.
-Nem kell!-kacsintott-Mondom, hogy vigyázok rátok.
*Szoba*
-James-fordultam felé az ágyban
-Mond kicsim!
-Biztosan akarod? Csak muszáj tudnom, mert én képtelen vagyok lemondani róla, de nem akarlak ezzel magamhoz láncolni, most mond meg, ha azt érzed, hogy ki fog hűlni az irántam érzett szerelmed.-szerettem volna határozottan kimondani ezeket a szavakat, de a hangom csak megremegett.
-Figyelj!-fogta meg a kezem, és kulcsolta rá a sajátját-Csak téged akarlak, örökké. És szeretni fogom akár fiú lesz, akár lány, mert Ő itt mindkettőnk egy része!-húzta fel a pólómat, majd megpuszilta a hasamat.
-Szeretlek.
-Tudom Floss. Én is nagyon de nagyon szeretlek. Tudod, hogy ha más lenne tőlem terhes, talán soha nem vállalnám fel a gyereket, mert nem tudnék úgy az apja lenni, hogy az anyját nem szeretem. Itt egészen más a helyzet, ugyanis kicsim tudnod kell, hogy őrülten szerelmes vagyok beléd. Érted? Nekem csak te kellesz, és úgy is szerettem volna egy gyereket, imádom a piciket. És tudod mit? Ha majd felnő és megkérdezi, hogy apa te kibe voltál először igazán szerelmes, azt fogom neki mondani, hogy édesanyádba. Mert igen, hiába volt már sok barátnőm, egynél sem éreztem, hogy ő lenne az akinél meg tudok állni, mert annyira fontos nekem.
-Köszönöm James. Szeretlek, nagyon de nagyon!
-Én is kicsim!-mosolygott rám, majd felém hajolva lágyan megcsókolt.
-Mit terveztél mára?-kérdeztem mosolyogva-Edzés? Kutyisétáltatás? Futás?
-Nem. Ma a szerelmemmel szeretnék lenni!-mosolygott rám
-Ó.-nevettem fel- És hova viszed azt a szerencsés leányzót?
-Majd megtudja!-kacsintott rám- Na elmegyek készülődni, öltözz valami csinibe. Ja és Flower is, ugyan is Kendall-lel találtuk ki ezt a meglepetést nektek!-ült fel, majd miután homlokon puszilt, kiment. Gondoltam nem kelek fel feleslegesen, inkább kiáltottam egy nagyot.
-FLOWEEEERRRRR!!
-Mi az?-futott be lihegve
-Ülj le, nyugi. James most mondta, hogy Kendall-lel csináltak valami meglepetést nekünk, és öltözzünk fel valami szépbe.
-Oké, akkor kölcsönadod valamelyik koktél ruhád?
-Persze Flower, válassz.
-És te?
-Én majd utána. Jamesnek úgy is az összes tetszik.-nevetettem fel
-Nem csodálom. Amúgy, hol vannak a ruháid? Mert a mi szobánkba nincs egy se.
-Ideköltöztem Jameshez, szerintem így sokkal jobb. Te nem fontolgatod, hogy összecuccolsz a bátyámmal?-kérdeztem meglepődve
-Az a helyzet, hogy nem tudom. Oké, hogy most elvisznek valahova minket, meg Jamesen látni, hogy őrülten szeret téged, de Kendallen semmi. Érted?-ült le mellém sóhajtva Flower
-Figyu, James szerint a bátyám őrülten szeret és akar téged, csak nem akar lerohanni. Neki fontos, hogy olyan legyen mint nekem és Jamesnek. Szóval vár a tökéletes alkalomra. De tutira mondom, hogy szeret.-öleltem meg
-Oké, akkor szerintem a barack lesz, neked meg a fekete lenne jó.
-Ja, én is arra gondoltam, gyere megcsinálom a hajad.
-Köszönöm!
-Ne hálálkodj, te így is többet tettél értünk mint amit kellett volna. Örülök, hogy vagy nekem.
-Én is örülök.-ölelt meg

Floss
Flower
Floss
Flower
Hát ez lett az eredménye 2 órai szépítkezésnek, azt hiszem megérte. Azért meg főleg ami lent várt minket. Azt hittem, hogy menten meghalok, én már meghaladtam a szerelembe esések számát, ugyan is a szívem ugyan úgy kihagyott egy ütést, a lepkék ugyan úgy ezres számmal csapkodták a hasamban a szárnyukat mint amikor először csókolt meg James. Már a látványa is elkábított, és szerintem Flower ugyan ezt érezhette a bátyámmal.

Lassan lelépkedtünk a lépcsőn, magassarkúban nem olyan egyszerű lépcsőt mászni, és Jameshez léptem, aki hátulról átkarolt és a fülembe suttogott.
-Gyönyörű vagy, lélegzetelállító.De ne csináld ezt velem, mert mindjárt megőrülök. Honnan tudtad, hogy ez a ruha a kedvencem?
-Tudom, és egyébként ugyan ezt el tudom mondani én is Maslow. Három dobbanást tuti kihagyott a szívem, amikor megláttalak. Már vagy 6.-jára is beléd tudtam szeretni.-nevettem fel halkan, majd megfordultam és megcsókoltam
-Én is beléd hidd el. Örülök, hogy te vagy a barátnőm.-mosolygott rám, majd mivel észrevettük, hogy Flowerék csak ránk várnak, James rákulcsolta a kezét az enyémre, majd elindultunk a meglepi helyszínére. Azt hittem, hogy ennél nagyobb meglepetés már nem érhet minket, de amikor a fiúk kiemeltek a kocsiból minket egy csodálatos zöld park tárult a szemünk elé, paplanokkal és egy nagy piknikkosárral. És ráadásként még egy vászon is ki volt függesztve az egyik fára. Ahogy befelé lépkedtünk, minden egyes lépésünk érintett egy rózsaszirmot.
-Ez gyönyörű!-feleltük Flowerrel meghatódva
-Nektek bármikor, bármit. Köszönjük,hogy vagytok nekünk!
Leültünk a paplanokra majd miközben etettük egymást csokis eperrel, a fiúk mondták, hogy készültek egy kis filmmel is nekünk. James felállt mellőlem, és elindította a filmet, majd mikor bejött a film, Flowerrel egyszerre sikítottunk fel.
-Nem hiszem el, honnan tudtátok, hogy a Los Angeles-i tündérmese mindkettőnk kedvenc filmje?-pislogott meghatottan Flower
-Ismerünk titeket ennyire!-puszilta homlokon Kendall, majd James is leült vissza mellém, az ölébe húzott és szorosan ölelt.
A film amúgy mindenkinek tetszett, még a fiúknak is, és James a film közben ráeszmélt arra, hogy a mi kapcsolatunk totál így kezdődött, és hogy így még jobban imád. Aztán sajnos elérkezett a hazaindulás,meg amúgy is én a baba miatt nagyon elfáradtam,és szerettem volna minél előbb lezuhanyozni és elaludni. Kendall megkérte James-t, hogy menjen vele, mert beszélni akar vele.
*James*
-Na mond Kendall, mi a helyzet?
-Figyelj, nem tudom mi van, de nagyon szeretném ha Flower meg én szóval érted. Nem tudod, hogy erről ő miként vélekedik?
-Nem sajnálom, viszont nagyon szeret téged azt tudom, szóval szerintem bátorság és hajrá tesó.
-Köszönöm, neked mi volt a húgommal? Mert rohadt tanácstalan vagyok.
-Nézd, egy fontos, hogy szeressen mert akkor az igazi, aztán fontos, hogy ne sürgesd ha úgy érzed itt az ideje, beszéld meg vele. Aztán a legfontosabb legyél vele romantikus, azt szeretik a csajok. Például a húgod él hal mindenféle romantikus dologért, meg a rózsákért,ezért az évfordulónkra ami holnap lesz vettem neki 20 szál fehér és vörös rózsát, meg egy műanyagot, hogy ha az utolsó elhervad a mi szerelmünk akkor ér majd véget.
-Te tényleg szereted a húgom.
-Persze Kendall, na de gyere mert még megfáznak nekem, aztán megbetegednek mind a ketten.
-Ja az nem lenne jó!
Aztán elindultunk a kocsi felé, majd pedig haza. Ahol azt hiszem sok minden fog este történni.


:)

Helloobello..:) Most nem résszel kedveskedünk nektek,hanem egy kis trailerrel.
A videót köszönjük szépen Anna Katonának! Love ya girl! ♥

2013. május 28., kedd

*Nineteenth Chapter*

-Na mi a baj? Ugye nem komoly? A doki azt mondta, hogy azért kellett a kivizsgálás, mert a családodban mindenkinek volt vakbél gondja. De ugye nem? Neked nem az a bajod? Nem kell megműteni ugye?-rémült meg Flower
-Figyelj. Hagynád, hogy elmondjam mi a helyzet?
-Persze.
-Nos Flower, én.....


*Flower szemszöge*

-Hogy mivan?
-Jól hallottad...-mondta Floss kicsit csalódottan.
-Héé.. miért nem örülsz? Hiszen ez csodás dolog!
-Jah.. az..  csak akkor nem, ha az apa nem akarja...-s ekkor könnycseppek gördültek le Floss arcán.
-Jajj ne sírj! Nem lesz semmi baj! De ha már említetted.. ki is az apa?
-J..J..James...-s ekkor elkezdett Floss zokogni.
-Ne félj, nem lesz semmi baj. Segítek amiben csak kell. Először is, mikor akarod elmondani neki?
-Háát.. még egyelőre nem. Nem tudom, hogy örülne-e ennek a hírnek. Jah és a többieknek se mondd el kérlek! Még egyelőre nem akarom, hogy rajtunk kívül valaki megtudja.
-Oké. Egy szót sem szólok erről senkinek. De akkor mit mondjunk, mi a baj?
-Őőő.. gyomorrontás?
-Oké.
-Bakker!
-Mi van? Mi történt?
-A doki! Mi van, ha itt vannak a többiek, és elmondja a hírt?
-Ajjajjjajjjajjjajj... Megyek, megkeresem, sietek vissza.
-Köszönöm!
Amilyen gyorsan csak tudtam, megkerestem a dokit, hogy Floss megbeszélhessen vele mindent. Épp hogy visszaértem a dokival az oldalamon a betegszobához, abban a pillanatban -szegényt- gyorsan belöktem az ajtón, mert hallottam, hogy egy "elefántcsorda" közelít arra. Gyorsan leültem az egyik székre, mintha még mindig ott várnék.
-Flower, mivan Flossal? Tudtál már beszélni a dokival?-áradtak a kérdések Jamesből.
-Még nem jött ki egyikőjük sem.
-Akkor biztos nagyon súlyos... Jajj most mit csináljak?-rogyott le mellém James.
-Nyugi, biztos nincs semmi komoly baja. A doki szerintem csak biztosra akar menni, és ezért tart eddig.
-Remélem. Úgy félek, hogy valami komoly baja van. S mi van, ha mindezt én váltottam ki?-folytatta tovább James.
-Jajj ne hülyülj már. Biztos csak valami rosszat evett. Ennyi az egész.-próbáltam Logannal felváltva vigasztalni Jamest.
S ekkor kinyílt az ajtó, és Floss lépett ki rajta.
-Vigyázzon magára, s a megbeszélt időpontban találkozunk!
-Rendben. Köszönöm. Viszont látásra!
-Na mesélj, mi van?-álltuk körbe Flosst.
-Héhéhé.. hagyjatok levegőhöz jutni. Mellesleg semmi komoly, csak valami nem tetszett a gyomromnak, és pár napig gyógyszert kell szednem. Ennyi.
-Jajdejó!-mondtuk kórusban.
-Flower, elvinnél a patikába?
-Persze. Lent a kocsiban megvárlak. Srácok, hagyjuk magukra a szerelmeseket egy kicsit!-majd a 3 "jómadarat" kezüknél fogva "kiráncigáltam" a liftig.
-Héé.. ez mire volt jó? Tudod, hogy ez fájt?-siránkoztak egyszerre.
-Majd megtudjátok, ha itt az ideje. Addig is kérlek, ne kérdezősködjetek.
-Oké.

*Flossie szemszöge*
*Eközben a folyosón*

-Kicsim, miért nem velem jössz a patikába? Én vagyok a hibás? Vagy mégsem szeretsz?
-Jajj ne butáskodj, nem te vagy a hibás. S nem szeretlek, hanem imádlak, mindennél jobban. S azért nem veled megyek, mert Flowerrel 1-2 csajos dolgot meg kéne beszélnem, amit az elmúlt héten nem tudtam megvitatni.
-Értem. Otthon várlak.-majd egy puszit nyomott a homlokomra, s elindultunk a parkoló felé.

*Flower szemszöge*
-Otthon találkozunk srácok. Sziasztok!
-Sziasztok! Siessetek!
Majd elindultunk, 2 különböző irányba.
-Nos, Floss. Mikor és hogyan akarod beavatni James és a többieket ebbe a titokba?
-Jajj nem tudom... Minél előbb el akarom mondani, de nem tudom, hogy. Segííííííts!
-Okéé.. van is egy ötletem! Mi lenne, ha kicsit beszélgetnék Jamessel a gyerek dologról holnap, és ha minden oké, elmondanád neki?
-Ez szuper! Úgy imádlak Flower! Nem is tudom...
-..mi lenne velem nélküled... Már annyit mondjátok, hogy a kisujjamon jön ki...
-Tudom, de ha egyszer ez van, akkor mit tudok..izééé...tudunk tenni?
-Na ez az, amit nem tudok.
Gyorsan beszereztük Floss gyógyszereit, majd hazamentünk. Egy gyors vacsi után szétszéledtünk. James és Floss elvonultak a szobájukba, Carlos és Logan a nappaliban játszottak, én pedig Kendallel elvonultam a szobánkba filmet nézni.

Másnap reggel mindenki korán elment, kivéve Jamest, Flosst és engem. Egy gyors reggeli után Floss elment pihenni, hiszen neki..izé..nekik -hűű de furcsa ezt mondani- sok pihenésre van szükségük. Megkértem Jamest, jöjjön ki velem a kertbe, mert szeretnék vele beszélni.
-Nos, miről szeretnél beszélni? Csak nem valami bajt okoztam? Vagy esetleg Fox?
-Nyugi, nem tettetek semmi rosszat. Flossról és rólad szeretnék beszélni. Persze, ha neked ez nem nagy baj.
-Nem az. Mondd, mit szeretnél tudni?
-Háát.. hol is kezdjem.. szóval..úgy érzed, ami most köztetek van, az...az...soha véget nem érő?
-Úgy vélem igen. Floss távozása, valamint a visszajövetele is bizonyíték, nem gondolod?-majd egy hatalmas mosoly ült ki az arcára.
-S úgy gondolod, hogy ez elég hosszú távú?
-Ezt hogy érted, Flower?
-Háátúúúgy...hogy..még jó pár évig?
-Persze. Remélem, soha nem ér véget!
-S ha úgy adódna, feleségül is vennéd Flosst?
-Persze. De mi ez a nagy faggatózás?
-Mindez azért van, mert nem akarom, hogy Flosst csalódás érje. Nyugi, nem gondolom azt, hogy te ezt megtennéd, mert látom, amit látok, és nem úgy tűnik, hogy megbántanád. Csak biztos akarok lenni, oké?
-Oké. Még valami?
-Őőhm.. igen.. Ha úgy adódna, hogy..mondjuk..gyerek is szóba jönne..vállalnád?
-Persze. Bármikor. Flossért bármit bármikor megtennék. Én is kérdezhetek valamit..vagyis valamiket?
-Őőő.. Persze..
-Nyugi, nem akarlak se megbántani. Mi van köztetek Kendallel?
-Jól megvagyunk köszi. Kicsit sokat van távol mostanában, de tudom, hogy neki ezt kell most tennie.
-Van benne valami. És a ti kapcsolatotok is ennyire erős, mint az enyém Flossal?
-Úgy vélem, igen. Héé.. Fox hova megy?
-Miért? Hiszen itt vaaa... Fox állj meg! Gyere vissza! Bocsi Flower, de el kell kapnom. Fox, gyere ide!
Fox volt a megmentőm. Gyorsan felszaladtam Flosshoz, aki épp rajzolgatott.
-Na, kikérdezted?-meredt rám hatalmas szemekkel.
-Igen, bár lehet, hogy sejt valamit.
-Na és mit mondott?
-Azt, hogy érted bármikor bármit megtenne, és akár feleségül is venne, valamint gyereket is bevállalna.
-ÚÚÚÚRIIISTEEEN! Köszönöm Flower! Te vagy a megmentőm! Este vacsi után elmondom mindenkinek.
-Rendben, de ezt már neked kell elintézni!
-Oké. Hatalmas segíts voltál és vagy nekem, ezt most elintézem én. Köszönök mindent!

Este a vacsora végén Floss megkért mindenkit, hogy menjünk a nappaliba, mert valamit szeretne mondani.
-Nos. Azért kértelek meg titeket, hogy üljetek így le, mert valami fontosat szeretnék mondani. Valami olyan dolgot szeretnék elmondani, amit Flower már tud. Megkértem, hogy ezt egyikőtöknek se mondja el, mert ez nekem is új, nekem is hirtelen jött, és abban a pillanatban nem tudtam, mi lenne a jó. Szóval...ez leginkább Jamesre és rám tartozna, de szeretném, ha ti is tudnátok. Tegnap nem mondtam nektek igazat. Nem gyomorrontásom van. Egész más dologról van szó, ami nagyon komoly döntést igényel.. Szóval...
-Na mond már Floss!-vágott közbe James.
-Szóval...én..terhes vagyok..
-Wáó! Gratulálunk nektek!-mondtam Kendallel, Carlossal és Logannal kórusban.
-Ez komoly Floss?
-Igen James, az. S ha te nem akarod, megértem és..
-Semmi és. Tudom, hogy te kérted meg Flowert, hogy faggasson ki, pár kérdés után kezdtem rájönni az okára. S nem kell félned, hiszen akarom a gyereket. S mindig ott leszek mellettetek, s vigyázni fogok rátok.-majd James felkapta Flosst, s megcsókolta...

*Eighteenth Chapter*

Your love is my drug!♥

Zene: https://www.youtube.com/watch?v=8xg3vE8Ie_E
*Flossie*
Megnyugtatott a tudat,hogy James szeret és hazavár, annyira édes volt tőle ez a videó. Nagyon szeretem, talán nélküle soha nem tudnék hosszabb idő alatt meglenni
A legkorábban induló gépre vettem meg a jegyem, hogy minél előbb otthon lehessek. Aztán eszembe jutott,hogy Flowernek meg a többieknek is kéne szólni erről,szóval pakolás közben gyorsan rácsörögtem a barátnőmre.
-Szia Flower!
-Floss! Mikor jössz?-vágott bele Flower a közepébe
-Pont ezért is hívtalak. Reggel 6-os repülővel megyek, ami körülbelül ha jól tudom 10-re ér oda, akkor míg hazaérek az lesz 11 is. De ebédre otthon vagyok.
-Szuper! Várunk.
-Oké akkor leteszem, mert pakolnom kell.
-Ne-ne! Várj a fiúk kapálóznak a háttérben, hogy hadd beszéljenek veled. Kit adhatok először?-nevetett Flower a vonal másik végében
-Carlos!
-Oké adom!-majd következő pillanatban már Carlos üvöltött a telefonba
-FLOOOOOOO!! Mit hozol nekem?
-Majd meglátod!-kacagtam fel-Na add Logan-t.
-Okézsoké! Puszi Floss.
-Neked is Carlitos!
-Szia Floss, minden rendben?-kérdezte aggódva Logan
-Persze, majd holnap beszélünk jó?
-Oké, hiányzol.
-Te is nekem.
-Figyelj, adom a bátyád jó?
-Oké, köszönöm Logan.
-Ugyan semmiség!-mondta kedvesen, majd gondolom Kendallnek nyújtotta a telefont.
-Hugi, ha még egyszer elhúzol nem tudom mit csinálok veled! Ne tegyél ilyet többet jó? Baromira hiányzol nekem is, meg mindenkinek itthon!-oktatott ki a bátyám
-Oké bátyó, nem teszem. Figyelj, majd holnap beszélünk jó?
-Persze, adjam James-t?-kérdezte meg kicsit halkabban
-Megköszönném!-és vártam, hogy újra beszélhessek vele. Még ha csak egy hét telt el azóta, hogy elmentem ez az egy hét is borzalmas volt. Nem bújhattam hozzá, nem ölelhettem csókolhattam meg. Szinte már égetett a hiánya.
-Szeretlek!-szólalt meg James
-Én is szeretlek!-suttogtam
-Azt írtad, hogy szakítasz velem. Mi lesz most akkor kettőnkkel?-kérdezte igencsak bánatos hangon
-James, figyelj. Megbeszélhetnénk otthon ezt?
-Nem. Tudnom kell. Hiába várlak haza? Hiába várom, hogy megölelhesselek és magamhoz húzva megcsókoljalak? Mindezt hiába?
-Nem.Bármit írtam a levélbe,átgondoltam. Figyelj rám, Szeretlek! Érted? Tiszta szívemből. Nélküled számomra nem létezik élet. Tudod hogy mart a hiányod? Mint ha valaki tövestül kitépte volna a szívem, mert azt ott hagytam nálad. Szeretném ha ott folytatnánk ahol abbahagytuk! Kellesz nekem, és csak te. Elhiszed nekem?-kérdeztem, és reméltem, hogy igennel válaszol.
-Igen. Akkor úgy jössz haza mint a barátnőm?-kérdezte már egy kicsit boldogabb hangon
-Igen, ha te is szeretnéd.
-Természetesen.Siess haza, várlak. Nagyon szeretlek, aludj jól kincsem.
-Te is James. Szeretlek.
Viszonylag gyorsan eltelt az éjszaka, hála az égnek, ugyanis rettentő volt megint James nélkül aludni. Nem bírtam volna már sokáig, felemésztett volna a tudat, hogy szeretem és otthagytam. A repülő utat gyorsan elütöttem egy kis olvasással, majd a reptéren hívtam magamnak egy taxit. Míg arra vártam, bementem a kávézóba és vettem magamnak egy kávét. Szerencsére meg is tudtam inni, majd beszálltam a taxiba és hazamentem. Lassan és halkan kinyitottam az ajtót besettenkedtem, és behúztam az ajtót magam mögött. Tisztára mint a kommandósok.
-Figyelem helyet kérnék!-kiáltottam el magam, és neki készültem az ugrásnak.-KIICSIIII!-ugrottam rá Jamesre teli erőből, aki elvesztette az egyensúlyát és hatalmasat zakózott velem együtt a földön.
-Szerelmem. Megvagy?-állt fel James, és engem is felhúzott a talajról.
-Persze!-nevettem fel
-Tudod, hogy nagyon de nagyon hiányoztál?-húzott magához
-Te is nekem édes!-bújtam hozzá, és belefúrtam a fejem a vállába

-Na!-kapott fel az ölébe-Most ellopnám a barátnőmet, ha nem gond!-kacsintott rájuk James
-ŐŐ, nem! De majd gyertek le 1 fele a partyra legalább.-kérlelt Flower
-Oké, mentünk!-nevettem fel és megkapaszkodtam James nyakába aki felvitt a lépcsőn és amikor a szobájába értünk letett. Bezárta az ajtót, amire én kérdőn néztem rá.
-Csak hogy senki ne zavarjon minket kicsim!-mosolygott rám, majd gyengéden a falhoz nyomva többször megcsókolt.
-De hiányzott ez nekem!-sóhajtott fel, majd leült az ágya szélére,és engem nézett.
-Mi az?-kérdeztem mosolyogva
-Nekem mit hoztál?-nevettet fel
-Magamat! Nem elég?-vontam fel a szemöldökömet
-ŐŐ, gondolkozom. Nem.-kacsintott rám
-Mi van?-néztem rá kérdőn
-Butus vagy kicsim.Nekem ez örökre elég.-mosolygott rám, majd megfogta a kezem és magához húzott.
-Imádlak.Nagyon. Te vagy az egyetlen. Remélem most megérted. De ha nem nemsokára teljes mértékben megbizonyosodhatsz róla!-mosolygott rám,majd lefeküdt az ágyra és magához húzott. Átöleltem a derekát,és  a mellkasára raktam a fejem. Mire ő felnevetett.
-Mi a baj?-néztem fel rá mosolyogva
-Semmi. Csak egy hete mentél el, de a csókod az ölelésed és ez a hozzábújás is pokolian hiányzott. Meg te is szerelmem.
-Nekem is nagyon hiányoztál, meg minden. Annyira örülök,hogy tisztázódott minden. Nem bírtam volna ki ha  mással látlak.De már csak nélküled sem!
-Én sem hidd el! Mással? Soha nem fogsz mással látni kincsem. Csak te számítasz nekem, oké? Soha, de soha többet ne merj itt hagyni. Belegondoltál abba, hogy nekem ez hogy esett? Hogy azt hittem majd meg szakadok! Az életem nélkül nem tudok élni érted? Te vagy az életem kicsim. Csak te. Amióta megláttalak azóta szeretlek téged, és amikor összejöttél Logannel, azt hittem nem bírom, és itt hagyom LA-t. De küzdöttem érted, mert imádlak. Nagyon, Borzasztóan.
-Köszönöm James, köszönöm, hogy az életed része lehetek, köszönöm, hogy szeretsz és vagy nekem. Mást nem is kívánhatnék szerelmem. Szeretlek kicsi.
-Tudom. Én is téged, húzott magához még jobban.
Így feküdhettünk egy jó darabig, amikor azt éreztem, ha most nem megyek ki a mosdóba James szobáját terítem be. Felkeltem és gyorsan kifutottam. Bár James még utánam kiabált.
-Kicsim, hova mész?
-Fuu, hányingerem van. Biztos a reptéri kaja vagy valami rossz volt!-jöttem vissza a szobába, de akár mehettem is vissza.
-Nem kéne orvoshoz menni?-kérdezte lesápadva
-De. Asszem. Flower bevisz oké? Gyere utánnam majd!-pusziltam meg, majd lerohantam és megkértem a barátnőmet, hogy vigyen be, mert valami nem oké.
Bent gyorsan kerestünk egy orvost, aki kivizsgált majd kiküldte Flower-t, hogy beszélhessen velem.
-Rendben, köszönök mindent doktor úr! Behívná a barátnőmet?
-Persze! Remélem minden rendben lesz majd!-ment ki mosolyogva az orvos, és váltotta le Flower.
-Na mi a baj? Ugye nem komoly? A doki azt mondta, hogy azért kellett a kivizsgálás, mert a családodban mindenkinek volt vakbél gondja. De ugye nem? Neked nem az a bajod? Nem kell megműteni ugye?-rémült meg Flower
-Figyelj. Hagynád, hogy elmondjam mi a helyzet?
-Persze.
-Nos Flower, én.....

2013. május 25., szombat

*Seventeenh Chapter*

*Flossie*
Épp csekkoltam volna be a repülőbe, amikor valaki a nevemet kiabálta. Méghozzá Logan. Ezt a hangot ezer közül is felismerem.
-Logan! Mit akarsz itt?-kérdeztem, mire ő válaszul csak a tenyerei közé fogta az arcomat és lágyan megcsókolt.

-Ne menj el! Kérlek! Szeretlek! Szükségem van rád. Még meggondolhatod magad!-fogta meg a kezem
-Ugyan! Szerinted hogy tudnék így James szemébe nézni minden nap? Nem, Logan. Hagyj elmenni!-rántottam ki a kezem a kezei közül, és befutottam a gépre.
*Logan*
Miután felszállt a gép, már bántam, hogy hagytam és nem küzdöttem. Aztán megérkezett James nagyon feldúltan, és össze vissza futkosott.
-Már késő James, elment!-sóhajtottam fel
-Rohadt életbe!-rúgott bele a székbe

*******

*Flower szemszöge*

-James, azzal nem oldasz meg semmit, ha magadban, vagy másban kárt teszel. Valahogy megoldjuk, hogy visszajöjjön.- próbáltam vigasztalni.
-Ugyan. Semmi értelme. Elment. Ennyi volt. Itt a vége. Soha többé nem látom.-mondta James, s az utolsó szavakat elcsukló hangon, a könnyeivel küszködve.
-Hé haver, ne add fel. Megoldunk közösen mindent. Hiszen erre valók a barátok.-próbált Logan is lelket önteni Jamesbe.
-Persze.. Úgysem fog sikerülni. Nem emlékszel, mi állt a levelében?
-Jajj James, tudom, hogy most nehéz neked, de ismerem már annyira Flossiet, hogy mindezt szomorúságában tette. Lenyugszik, mindent átgondol, és utána minden újra a régi lesz. Bízz bennem, illetve bennünk.-próbáltam ismét jobb kedvre bírni.
-Biztos vagy ebben?-kérdezte James szipogva.
-Biztos. Adj pár napot, azalatt lenyugszik, és ha addig nem hív se téged, se engem, se senkit közületek, akkor felhívom, és addig nyaggatom, míg vissza nem jön.
-Köszönöm Flower. Nem tudom, mi lenne velem..izé..velünk nélküled.-s ezután egy kisebb mosoly is megjelent James arcán.

Teltek-múltak a napok, s már egy hete nem volt velünk Flossie. Épp egy klipet néztem, mikor hirtelen felugrott egy ablak. Flossie videochatelni akart.
-Kendall, gyere gyorsan!-kiabálta le a szobámból.
-Mi az, mi a baj?-kérdezte Kendall lihegve.
-Floss videochatelni akar. Gyere!
Majd mindketten a gép előtt ültünk - kissé kitúrtuk egymást olykor -.

-Sziasztok!
-Hali Floss! Hol vagy? Mi van veled?-faggattuk felváltva.
-Jól vagyok köszi. Nagyon hiányoztok mindannyian. New Yorkban vagyok. Ti hogy vagytok?
-Jól vagyunk. Te is nagyon hiányzol nekünk. Annyira aggódtunk miattad.
-Az jó. Logannal és Carlossal mi van?
-Ők is jól megvannak. Hiányolnak, s aggódnak miattad.
-Na és Jamessel mi van? Hogy bírja a távollétem?
-Ő nincs valami jól. Szinte minden nap sír. Legtöbbször azt kérdezi, hívtál-e vagy írtál-e nekünk valamit azóta, hogy elmentél.
-Értem. Nekem sem sokkal könnyebb, elhihetitek.
-Tudom, de ez nem megoldás. Meg kéne beszélnetek ezt. Lehet, hogy csak egy félreértés.
-Tudom Flower, de.. láttam amit láttam.. és... á mindegy.. most megyek, mert van egy kis elintéznivalóm. Majd még beszélünk.
-Floss várj. Beszélhetnénk négyszemközt.
-Persze.
-Najó, én megyek is. Vigyázz magadra Floss. Szia.-köszönt el Flossietól Kendall, majd visszament a konyhába.
-Na mond Flower.
-Elmondanád, miért hagytál itt minket?
-Találtam egy összegyűrt újságot, amiben az állt, hogy én csak egy kis kaland vagyok Jamesnek, és Halston az a valaki számára, akit teljes szívéből szeret. Nem elég, hogy Logan, de most még James is ezt teszi velem?
-Jajj Floss.. nem hiszem, hogy ez igaz. A legtöbb ilyen csak egy pletyka. De tudod mit. Holnap kifaggatom Halstont, s ma este Jamest. Holnap pedig elmondom, mi történt, rendben?
-Ó Flower. Mi lenne velem nélküled. Köszönöm!-mondta Floss a könnyeivel küszködve.
-Jajj ne sírj. S tudod, hogy a barátaimért bármit. Nem is tartalak föl tovább. Szia Floss. Vigyázz magadra!
-Szia Flower. Te is magadra, és a többiekre.
Majd mindketten kiléptünk az ablakból. Gyorsan lefutottam a nappaliba, hátha James már hazaért. Szerencsémre épp akkor jött haza, mire leértem az emeletről.
-James, beszélhetnénk, négyszemközt?-kérdeztem tőle.
-Persze. Valami baj van?-kérdezte ijedten.
-Háát..lehet..na gyere.
-Oké.
Felmentünk az emeletre, James szobájába. Leültünk mindketten az ágya szélére, majd faggatni kezdtem.
-Szóval. Tudod-e hogy miért ment el Floss?
-Nem. De tudni akarom.
-Beszéltem vele. S egy összegyűrt újságban talált cikk miatt.
-Ugye nem arról a cikkről van szó, amiben engem és Halstont egy párként...?
-De igen. Arról.
-Jajj ne... Miért nem dobtam ki azt az újságot?-majd James elkezdett sírni.
-Ne sírj, kérlek. Figyelj rám egy kicsit. Floss sincs valami jól. Nagyon hiányzol neki. Ha azt akarod, hogy visszajöjjön, kérlek, mondj el mindent a Halstonnal való kapcsolatodról! Kérlek!
-Oké.. Csinos lány, s remek ember. Kivéve, ha valakivel ki akar szúrni. Akkor egy boszorkány. Az a cikk is neki köszönhető. Tudja, hogy szeretem Flosst, és épp ezért készült az a cikk..
-Értem. Tudnál nekem segíteni? Össze kéne hozni egy találkozót Halstonnal. Ki akarom faggatni a köztetek lévő kapcsolatról.
-Oké, itt a száma.
-Köszi.
Gyorsan felhívtam Halstont, s másnap délutánra beszéltük meg a kis találkát.
-Remek. Most már csak 1 dolgot nem említettem. El kéne bújnod, s jelzek, előjönni. Oké?
-Persze. Köszönöm Flower. Ígérem, valamivel meghálálom.
-Ugyan, nincs mit. Nekem is hiányzik Floss, s érte, valamint értetek bármikor bármit.

*Másnap délután*

-James, ha ránézek az órámra, előjöhetsz, rendben?
-Oké. Uhh jön Halston.
-Szia. Bocsi a késésért, nagy volt a forgalom.
-Rendben, semmi baj. Ülj csak le.
-Nos, miről szeretnél beszélni?
-Háát.. tudod.. a James és közted lévő kapcsolatról.
-Ó értem. Nos, elég régóta ismerem Jamest, s mondhatni, szerelem volt első látásra. Mármint az én részemről. Aztán egyre többet találkoztunk, s úgy vettem észre, James is egyre jobban vonzódik hozzám. Aztán még többet találkoztunk, pont úgy, mint a napokban. Azt állítja, hogy a Floss vagy ki fontos volt számára, de látom rajta, hogy ez csak vicc, és ezzel akarja tesztelni, hűséges vagyok-e hozzá.
-Aha. Értem. És ha jól emlékszem, volt egy cikk is rólatok. Vagy tévedek?
-Ó nem tévedsz. Volt egy apróbb cikk. Hála a paparazzóknak, napvilágra került az igazság, hogy mi együtt vagyunk. Igaz, egy kis "vajazás" kellett a dologhoz, de minden rendben ment.
-Ezt hogy érted?
-Hát úgy, hogy kellett egy kis segítség. Vagyis az, hogy pont akkor legyünk együtt, s olyan helyen, hogy a cikk hiteles legyen.
Ekkor ránéztem az órámra, s James előbújt a bokor mögül.
-Aha. Szóval te vagy a hibás azért, hogy Floss itt hagyott. Hogy te milyen egy... egy... á nincs is rád megfelelő szó. Tudod, mit felejts el örökre! Gyere Flower, nem bírok ezzel a nőszeméllyel egy helyen lenni.-mondta James, ingerülten.
-Szóval erre ment ki ez a kis találka. Köszönöm Flower, hogy mindent elrontottál.-majd Halston elrohant, s hozzátette:-Még megkeserülitek!
-Köszönöm James, hogy segítettél. Nélküled, ez nem sikerült volna. Igaz, a terv egy apró, bár fontos részletét nem mondtam el. Halston vallomását felvettem. És már el is küldtem Flossnak. Most menjünk haza, és beszélek vele.
-Várj. Egy videót is csinálhatnánk neki?
-Most?
-Igen. Mikor, ha nem most?
-Najó. Legyen. De akkor ne itt a kávézóban. Menjünk a parkba, a kedvenc helyetekre.
-Rendben, gyere!
Pár perc múlva már a park közepén voltunk. S felvettem James vallomását, amit majd videochaten keresztül lát Floss.
-Najó, most menjünk, mert még Flossal beszélnem kell.
-Oké, ott lehetek akkor, mikor megmutatod neki a videót?-kérdezte James, s közben hatalmas bociszemekkel nézett rám.
-Persze, csak ne nézz így rám. Várj, van egy jobb ötletem. Tegyük fel netre, s küldjük el neki twitteren! Hátha ez hatásosabb lesz.
-Oké, egy pillanat.
Pár perc múlva James nagy mosollyal az arcán tette ki twittere a videót.

*Otthon*

Miután hazaértünk Jamessel, még senki sem volt otthon, gyorsan a szobámba rohantunk, hogy minél előbb beszélhessek Flossal.
-James, te maradj itt az ajtóban. Nem kéne, hogy meglásson. Úgy tudja Floss, hogy én beszéltem csak Halstonnal.
-De a hanganyagban nem lehet engem is hallani?
-Mikor jeleztem neked, akkor ki is kapcsoltam a felvételt. Nem akartam, hogy lebukj.
-Köszi.
-Na most csitt. Beszélek Flossal.
-Hali Flower. Mizujs?
-Hali Floss. Megkaptad a hanganyagot?
-Persze. Úgy örülök, hogy James nem hibás. Csak nem tudom, hogy szeret-e még. Igaz mondtad, hogy hiányzom neki, de amit Halston mondott, hogy a napokban egyre többet voltak együtt...
-Voltál fent twitteren ma?
-Még nem. Miért?
-Menj föl most. Vár rád valami.
-Oké. Nézem is.
Egyszer csak Floss szemébe könnyek gyűltek, s közben mégis mosolygott.
-Oh Floss, ez komoly?
-Igen. Annyit még tudnod kell, hogy James segített lebuktatni Halstont. Ezt azután vettül fel. A videó pedig szerintem mindent elmond.
-Oh. Bárcsak elmondhatnám neki, hogy szeretem, és nem tudok nélküle élni.
-Gyere haza! Lepd meg ezzel!
-Rendben. Holnap találkozunk Flower. Köszönök mindent!
-Rendben Floss. Siess, ahogy tudsz. Szia.
Majd miután kikapcsoltam a gépemet, hagytam, hogy James végre szóhoz jusson.
-Oh Flower. Köszönöm, köszönöm, köszönöm!-örömében pedig úgy ugrált, hogy sikeresen ledöntötte, s eltörte a kedvenc képkeretem, s a kedvenc bögrém.
-James, nézd mit tettél!
-Ohh.. bocsi.. megjavítom...vagy veszek helyette egy másikat..
-Áh.. hagyd csak. Legalább újra mosolyogsz, s boldog vagy!
-Naná. Hála neked! Mégegyszer nagyon szépen köszönöm! Nem tudom mi lenne veled nélkülem.
-Hát, szerintem a szobádban gubbasztanál egész nap..
-Najó, ne folytasd.
-Nem is akartam.
Egyszer csak kiáltás hallunk lentről.
-Halihó. Megjöttünk!-mondták a többiek kórusban.
-Rendben, megyünk!-kiáltottam James egyszerre.
Mikor mindannyian a kanapén ültek, elmeséltem nekik, mi is történt ma, és hogy Floss visszajön. Mindenki nagyon örült ennek, s alig vártuk hogy Floss hazatérjen.Másnap kora reggel még egy kisebb bulit is összehoztunk, hogy megünnepeljük. S már csak arra vártunk, hogy Floss hazaérjen.

2013. május 10., péntek

*Sixteenth Chapter*



I gotta go my own way!

*Flossie*
-Na mi az?-dőltem neki a mellkasának mosolyogva, mire ő átölelte a derekamat.
-Semmi-felelte zavartan
-Dehogynem. Mond nem szeretsz már, hogy nem mondod?
-Buta vagy, épp ellenkezőleg. Borzasztóan szeretlek.
-Akkor jó. Szóval mi a baj? Ha a kávézó akkor nem haragszom.-pusziltam meg
-Nem semmi.Illetve beszélj Flowerrel. Alszol ma nálam?
-Ühüm,persze-mosolyodtam el, majd miután megpusziltam felmentem az emeletre, hogy beszéljek Flowerrel. Remélem belőle nem harapófogóval kell kihúzni.
*Szoba*
-Na.-csaptam ki az ajtót-Keljél fel Flower!-csaptam rá a lábára papuccsal
-Eszement!-kelt fel Flower-Mi a problémád?
-James küldött. Egyébként meg mit alszol? Kendall vár, valami filmet akar megnézni.
-Upssz. Nem mondta el?
-Neeeem?Szerinted azért vagyok itt, hogy megkérdezzem amit már amúgy is tudok? Valószínűleg.
-Jólvan. És ezt honnan tudjam?
-Nemtom!-vontam meg a vállam-Na mi a szitu?
-Fúú James.Megöllek, hogy mondjam el. Na, James szeretné ha megtörténne ma este az!
-Mi?-értetlenkedtem, pedig pontosan tudtam mi a helyzet.
-Az!! Halloood!! AAAZ!!
-Először is leesett-kacagtam fel
-Figyelj, felvegyem?-nevetett fel Flower- Amúgy készen állsz rá?
-Jamessel? Bármikor!-mosolyodtam el
-Na akkor menj!-majd mikor már az ajtóban voltam, utánnam szólt: Csak halkan!
-Kuss van Flower!
Amikor beléptem James szobájába elállt a lélegzetem, olyan gyönyörű volt minden. Mindenhol rózsaszirom és gyertya, pont ahogy mindig is képzeltem.
-Hé!-ölelt át James hátulról-Mi a baj?
-Semmi, csak ez olyan szép. Köszönöm!-bújtam oda hozzá
-Ugyan! Szeretlek.Nagyon.
-Én is téged!-húztam le az ágyra
-Akkor jó!-bökött oldalba
-James.Ne már. Ez fáj-sikítottam fel nevetve. Szeretem amikor viccelődik,és nem vesz halál komolyan mindent.
-Héé!-kopogott át Kendall
-Mi az bátyó?-kérdeztem,miközben belefeküdtem James ölébe
-Lehetünk keresztszülők?-kérdezte Flower
-Ja! Nem.-nevettem fel
-Majd mi a tiéteknek!-vágott vissza James
-Aha. Álmodj csak Maslow!
-Én nem Schmidt!
-Oké, oké!
-Hé,James. Velem nem akarsz foglalkozni?
-Deigen!-mosolygott rám, majd felhúzott az ölébe, mire én megcsókoltam. Végigsimított a hátamon, és megpihentette a kezét a popsimon, mire én belemosolyogtam a csókunkba.



Felhúztam a pólóját, és az ágy mellé dobtam. James rögtön kapcsolt. Átfordultunk én alulra kerültem, ő pedig felettem támaszkodott és úgy folytattuk tovább a csókunkat. Mikor már csak fehérnemű volt rajtunk, James kicsit eltolt magától és komolyan megkérdezte:
-Biztos, hogy akarod kicsim?
-Nem látszik?-mosolyodtam el, majd visszahúzva újra megcsókoltam.
****
Reggel egyedül ébredtem az ágyban, gondolom szombat lévén James edzőterembe ment.Kint sem találtam senkit,mert Flower meg Kendall elvitték sétálni Foxot, Carlos meg valami fellépőruhát ment el megnézni. Szóval, hogy elüssem az időt gondoltam takarítgatok egy kicsit, úgy is olyan ez a ház mint egy disznóól. Bár ne tettem volna, hagytam volna mindent, úgy ahogyan volt. Az újságokat rendezgettem, amikor arra lettem figyelmes, hogy az egyik igen össze van gyűrve, gondoltam kiveszem és ha régi kidobom, ha meg nem rendesen helyre teszem. Valaki biztosan véletlenül belegyűrte. Ám amikor a címlapjára pillantottam, egyből tudtam nem így van. Szándékosan gyűrték le azt az újságot oda, a tettes pedig James volt ez biztos. Fellapoztam az újságot, a róla szóló cikket kezdtem el olvasni.
"James Maslow, a Big Time Rush valódi rossz fiúja. A hírek nem pletykák, több barát is megerősítette, hogy James nem a hozzájuk nyári gyakorlatra jelentkező lánnyal Flossie Smithhel szeretné le élni az életét hanem a szintén híres modellel, Halston Staggel. Rengetegszer látták már együtt őket, és minden jel arra mutat, hogy ez egy valódi és szerelemmel teli kapcsolat. Úgy látszik Flossie csak egy kis plusz kaland volt James életében!"
Azzal a lendülettel, felrohantam az emeletre kivettem egy lapot és sebesen írni kezdtem. Mindent leírtam amit lehetett, és egy borítékba gyömöszöltem. Reméltem, hogy feltűnés nélkül távozhatok, de Carlos pont akkor jött meg, amikor lehúztam a bőröndömet a lépcsőn.
-Hova igyekszel?-kérdezte tágra nyílt szemekkel meglepődve.
-Mindegy csak el innen. Itt senki nem tiszteli az érzéseimet, először Logan most meg James csal meg. Ez nem bírom már érted? Nem ezt érdemlem.
-Mi az, hogy James megcsalt? Még is kivel?-kérdezte idegesen Carlos
-Nem lényeges, döntöttem elmegyek. Hiányozni fogtok. Ha mindenki itt van, olvasd el ezt a levelet. Ég veled Carlos, soha nem felejtelek el!-hullott le egy könnycsepp az arcomon
-Te is nekem Flossie!-ölelt meg, és nem próbált meg visszatartani. Tudta, hogy nekem így ezerszer jobb lesz.
Még egyszer visszanéztem,majd sóhajtva intettem Carlosnak, és elhagytam a házat.
*Carlos*
-Héé!Megjöttünk!-léptek be a többiek sorjában, kivéve James-t. Gondolom, ő most a kis barátnőjével van.
-Az jó!-mondtam,miközben a kanapén ülve pörgettem a levelet az ujjaim között.
-Az mi?-mutatott a papírra Logan
-Ez?-vettem elő és mutattam fel-Kérlek szépen Floss búcsúlevele
-A milye?-ugrott elő Kendall
-Carlos! Bontsd fel most!-követelte Flower
-Oké, oké!-bontottam fel, majd amikor mindenki körbeült hangosan olvasni kezdtem
Zene-Ajánlott :)
Drága Flower, Kendall, Carlos, Logan és James!
Amikor ezt olvassátok, én már nem leszek Los Angelesben, sőt még a közelében sem. Nem tudom, hogy kezdjek bele abba, hogy miért hagytalak el titeket. Pedig elég nyomós oka van, higgyétek el. Mást nem tehettem, ha maradok abba a szívem szakad bele. Hadd írjak mindenkihez valamit, így igazságos úgy hiszem. Kendall, édes drága bátyám. Nagyon örülök, hogy tényleg a bátyám van, és ígérem foglak hívni, mert nagyon fontos vagy számomra. Talán a legfontosabb. Soha de soha nem felejtem el, amit értem képes voltál meghozni. Szeretlek, érted? Nagyon. Köszönöm, hogy te vagy a testvérem, ennél nagyobb ajándékot soha nem kaphattam volna. Carlos, tudod mindig is fontos voltál nekem, talán te voltál a legjobb barátom, még ha nem is mutattam. Soha nem kívánnék ennél jobb barátot. Köszönöm, hogy mindig megnevettettél. Logan, hozzád mit írhatnék? Szerettelek, világ életben. Te voltál a tökéletes pasi számomra, s talán tényleg nem csaltál meg. Sajnálom, hogy nem engedtem, hogy megmagyarázd a dolgokat. Hiányozni fogsz. Flower. Te vagy a legjobb érted? Bármi bajom volt hozzád fordultam és mindig megoldottad. Olyan mint ha a testvérem lennél. Szeretlek téged is. James. Te voltál az akibe igazán szerelmes voltam. De nem szerettél úgy mint ahogy én téged. Remélem a barátnőddel boldogok lesztek. Köztünk mindennek vége.Sajnálom, hogy soha nem voltam elég jó neked.
Flossie voltam, vége.
-Mikor ment el?-pattant fel Flower
-Úgy negyed órája!-válaszoltam
-Utána megyek!-kiáltotta az ajtóból
-Várj Flower! Én is!-pattant fel Logan-Mi az? Nem fogom elveszíteni a szerelmem!!
*Flossie*
Épp csekkoltam volna be a repülőbe, amikor valaki a nevemet kiabálta. Méghozzá Logan. Ezt a hangot ezer közül is felismerem.
-Logan! Mit akarsz itt?-kérdeztem, mire ő válaszul csak a tenyerei közé fogta az arcomat és lágyan megcsókolt.

-Ne menj el! Kérlek! Szeretlek! Szükségem van rád. Még meggondolhatod magad!-fogta meg a kezem
-Ugyan! Szerinted hogy tudnék így James szemébe nézni minden nap? Nem, Logan. Hagyj elmenni!-rántottam ki a kezem a kezei közül, és befutottam a gépre.
*Logan*
Miután felszállt a gép, már bántam, hogy hagytam és nem küzdöttem. Aztán megérkezett James nagyon feldúltan, és össze vissza futkosott.
-Már késő James, elment!-sóhajtottam fel
-Rohadt életbe!-rúgott bele a székbe