*Eighteenth Chapter*

Your love is my drug!♥

Zene: https://www.youtube.com/watch?v=8xg3vE8Ie_E
*Flossie*
Megnyugtatott a tudat,hogy James szeret és hazavár, annyira édes volt tőle ez a videó. Nagyon szeretem, talán nélküle soha nem tudnék hosszabb idő alatt meglenni
A legkorábban induló gépre vettem meg a jegyem, hogy minél előbb otthon lehessek. Aztán eszembe jutott,hogy Flowernek meg a többieknek is kéne szólni erről,szóval pakolás közben gyorsan rácsörögtem a barátnőmre.
-Szia Flower!
-Floss! Mikor jössz?-vágott bele Flower a közepébe
-Pont ezért is hívtalak. Reggel 6-os repülővel megyek, ami körülbelül ha jól tudom 10-re ér oda, akkor míg hazaérek az lesz 11 is. De ebédre otthon vagyok.
-Szuper! Várunk.
-Oké akkor leteszem, mert pakolnom kell.
-Ne-ne! Várj a fiúk kapálóznak a háttérben, hogy hadd beszéljenek veled. Kit adhatok először?-nevetett Flower a vonal másik végében
-Carlos!
-Oké adom!-majd következő pillanatban már Carlos üvöltött a telefonba
-FLOOOOOOO!! Mit hozol nekem?
-Majd meglátod!-kacagtam fel-Na add Logan-t.
-Okézsoké! Puszi Floss.
-Neked is Carlitos!
-Szia Floss, minden rendben?-kérdezte aggódva Logan
-Persze, majd holnap beszélünk jó?
-Oké, hiányzol.
-Te is nekem.
-Figyelj, adom a bátyád jó?
-Oké, köszönöm Logan.
-Ugyan semmiség!-mondta kedvesen, majd gondolom Kendallnek nyújtotta a telefont.
-Hugi, ha még egyszer elhúzol nem tudom mit csinálok veled! Ne tegyél ilyet többet jó? Baromira hiányzol nekem is, meg mindenkinek itthon!-oktatott ki a bátyám
-Oké bátyó, nem teszem. Figyelj, majd holnap beszélünk jó?
-Persze, adjam James-t?-kérdezte meg kicsit halkabban
-Megköszönném!-és vártam, hogy újra beszélhessek vele. Még ha csak egy hét telt el azóta, hogy elmentem ez az egy hét is borzalmas volt. Nem bújhattam hozzá, nem ölelhettem csókolhattam meg. Szinte már égetett a hiánya.
-Szeretlek!-szólalt meg James
-Én is szeretlek!-suttogtam
-Azt írtad, hogy szakítasz velem. Mi lesz most akkor kettőnkkel?-kérdezte igencsak bánatos hangon
-James, figyelj. Megbeszélhetnénk otthon ezt?
-Nem. Tudnom kell. Hiába várlak haza? Hiába várom, hogy megölelhesselek és magamhoz húzva megcsókoljalak? Mindezt hiába?
-Nem.Bármit írtam a levélbe,átgondoltam. Figyelj rám, Szeretlek! Érted? Tiszta szívemből. Nélküled számomra nem létezik élet. Tudod hogy mart a hiányod? Mint ha valaki tövestül kitépte volna a szívem, mert azt ott hagytam nálad. Szeretném ha ott folytatnánk ahol abbahagytuk! Kellesz nekem, és csak te. Elhiszed nekem?-kérdeztem, és reméltem, hogy igennel válaszol.
-Igen. Akkor úgy jössz haza mint a barátnőm?-kérdezte már egy kicsit boldogabb hangon
-Igen, ha te is szeretnéd.
-Természetesen.Siess haza, várlak. Nagyon szeretlek, aludj jól kincsem.
-Te is James. Szeretlek.
Viszonylag gyorsan eltelt az éjszaka, hála az égnek, ugyanis rettentő volt megint James nélkül aludni. Nem bírtam volna már sokáig, felemésztett volna a tudat, hogy szeretem és otthagytam. A repülő utat gyorsan elütöttem egy kis olvasással, majd a reptéren hívtam magamnak egy taxit. Míg arra vártam, bementem a kávézóba és vettem magamnak egy kávét. Szerencsére meg is tudtam inni, majd beszálltam a taxiba és hazamentem. Lassan és halkan kinyitottam az ajtót besettenkedtem, és behúztam az ajtót magam mögött. Tisztára mint a kommandósok.
-Figyelem helyet kérnék!-kiáltottam el magam, és neki készültem az ugrásnak.-KIICSIIII!-ugrottam rá Jamesre teli erőből, aki elvesztette az egyensúlyát és hatalmasat zakózott velem együtt a földön.
-Szerelmem. Megvagy?-állt fel James, és engem is felhúzott a talajról.
-Persze!-nevettem fel
-Tudod, hogy nagyon de nagyon hiányoztál?-húzott magához
-Te is nekem édes!-bújtam hozzá, és belefúrtam a fejem a vállába

-Na!-kapott fel az ölébe-Most ellopnám a barátnőmet, ha nem gond!-kacsintott rájuk James
-ŐŐ, nem! De majd gyertek le 1 fele a partyra legalább.-kérlelt Flower
-Oké, mentünk!-nevettem fel és megkapaszkodtam James nyakába aki felvitt a lépcsőn és amikor a szobájába értünk letett. Bezárta az ajtót, amire én kérdőn néztem rá.
-Csak hogy senki ne zavarjon minket kicsim!-mosolygott rám, majd gyengéden a falhoz nyomva többször megcsókolt.

-De hiányzott ez nekem!-sóhajtott fel, majd leült az ágya szélére,és engem nézett.
-Mi az?-kérdeztem mosolyogva
-Nekem mit hoztál?-nevettet fel
-Magamat! Nem elég?-vontam fel a szemöldökömet
-ŐŐ, gondolkozom. Nem.-kacsintott rám
-Mi van?-néztem rá kérdőn
-Butus vagy kicsim.Nekem ez örökre elég.-mosolygott rám, majd megfogta a kezem és magához húzott.

-Imádlak.Nagyon. Te vagy az egyetlen. Remélem most megérted. De ha nem nemsokára teljes mértékben megbizonyosodhatsz róla!-mosolygott rám,majd lefeküdt az ágyra és magához húzott. Átöleltem a derekát,és  a mellkasára raktam a fejem. Mire ő felnevetett.
-Mi a baj?-néztem fel rá mosolyogva
-Semmi. Csak egy hete mentél el, de a csókod az ölelésed és ez a hozzábújás is pokolian hiányzott. Meg te is szerelmem.
-Nekem is nagyon hiányoztál, meg minden. Annyira örülök,hogy tisztázódott minden. Nem bírtam volna ki ha  mással látlak.De már csak nélküled sem!
-Én sem hidd el! Mással? Soha nem fogsz mással látni kincsem. Csak te számítasz nekem, oké? Soha, de soha többet ne merj itt hagyni. Belegondoltál abba, hogy nekem ez hogy esett? Hogy azt hittem majd meg szakadok! Az életem nélkül nem tudok élni érted? Te vagy az életem kicsim. Csak te. Amióta megláttalak azóta szeretlek téged, és amikor összejöttél Logannel, azt hittem nem bírom, és itt hagyom LA-t. De küzdöttem érted, mert imádlak. Nagyon, Borzasztóan.
-Köszönöm James, köszönöm, hogy az életed része lehetek, köszönöm, hogy szeretsz és vagy nekem. Mást nem is kívánhatnék szerelmem. Szeretlek kicsi.
-Tudom. Én is téged, húzott magához még jobban.
Így feküdhettünk egy jó darabig, amikor azt éreztem, ha most nem megyek ki a mosdóba James szobáját terítem be. Felkeltem és gyorsan kifutottam. Bár James még utánam kiabált.
-Kicsim, hova mész?
-Fuu, hányingerem van. Biztos a reptéri kaja vagy valami rossz volt!-jöttem vissza a szobába, de akár mehettem is vissza.
-Nem kéne orvoshoz menni?-kérdezte lesápadva
-De. Asszem. Flower bevisz oké? Gyere utánnam majd!-pusziltam meg, majd lerohantam és megkértem a barátnőmet, hogy vigyen be, mert valami nem oké.
Bent gyorsan kerestünk egy orvost, aki kivizsgált majd kiküldte Flower-t, hogy beszélhessen velem.
-Rendben, köszönök mindent doktor úr! Behívná a barátnőmet?
-Persze! Remélem minden rendben lesz majd!-ment ki mosolyogva az orvos, és váltotta le Flower.
-Na mi a baj? Ugye nem komoly? A doki azt mondta, hogy azért kellett a kivizsgálás, mert a családodban mindenkinek volt vakbél gondja. De ugye nem? Neked nem az a bajod? Nem kell megműteni ugye?-rémült meg Flower
-Figyelj. Hagynád, hogy elmondjam mi a helyzet?
-Persze.
-Nos Flower, én.....