*Twenty-fourth Chapter*

*Flossie*
-Annyira gyönyörű!-néztem rá könnyes szemmel a gyűrűre.
-Mint te kicsim!-simított végig James a hátamon, majd az arcomhoz nyúlt, hogy letörölje az éppen kigördülő és lecsöppenni akaró könnycseppet.-Miért sírsz?
-Annyira tökéletes most minden, és annyira de annyira szeretlek téged, hogy az leírhatatlan szavakkal. Ha te nem lennél, nem lennék ennyire boldog. De James, ha csak a kicsi és a felelősség érzet miatt akarsz elvenni, ne tedd. Nekem az óriási fájdalmat okozna.-kérleltem, mire ő felhúzott, elém térdelt, és megfogta a kezem.
-Egyetlen szerelmem. Butus vagy szokás szerint, ha nem szeretnélek szerinted most te feküdnél itt mellettem éjszakánként és a te ujjadon lenne gyűrű? Mert én nem hiszem!-mosolygott rám, majd folytatta-Ha kell ezerszer mondom el, vagy tízezerszer, hogy nekem te vagy az egyetlen és a legfontosabb ezen a világon. Nem így terveztem a leánykérést, szerettem volna ha romantikusabban történik, de most már tudom, hogy veled mindenhogyan tökéletes lett volna. Hiszen egy olyan viseli a gyűrűt, akire tényleg azt mondhatom, hogy teljes szívemből és mindennél jobban szeretem. A legszebb ajándék pedig ez a kisbaba, és szerintem neked is. Nálatok soha, ismétlem soha nem lesz fontosabb a világon számomra.Ha bármelyikőtöket elveszíteném, abba belehalnék. Főleg ha te lennél az Flossie. El sem tudod képzelni, mennyi falat döntöttem le kettőnkért, és csak azért, hogy boldog lehessek veled. Számomra csak te létezel. Ha most is Logannel lennél, én talán már nem lennék LA-ben, de még a bandában sem. Azokban az időkben pokolian szenvedtem. Azért szeretném, ha a feleségem lennél, mert magamhoz akarlak kötni. Nem önzőségből, csak nem szeretnélek újra  elveszíteni. A házasság egy plusz papír, még is én tudni fogom, hogy örökre velem akarsz maradni. Szeretlek, jó? Mindennél és mindenkinél jobban.-nézett mélyen a szemembe
-Én is téged James.-mosolyodtam el, majd magamhoz húztam és megcsókoltam.
-Életem legszebb és legjobb döntése volt ez!-puszilt homlokon-Holnap sok dolgunk lesz kicsim.-nevetett fel
-Meghiszem azt. De megéri, nem?-néztem fel rá
-De. Mindennél jobban.-mosolyodott el, majd a hasára fekve elaludtam.
Reggel arra keltem, hogy valaki nagyon bámul. Ki tudna úgy aludni, hogy szinte valaki úgy nézi, hogy éget a tekintete? Jól gondoltam, senki sem. Lassan kinyitottam a szemem, és velem szemben a vőlegényem, wáó de furcsa ezt kimondani, szóval Jamessel találtam szembe magam.
-De jó,hogy felkeltél kincsem.-örvendezett
-Hány óra van?-kérdeztem egy hatalmas ásítás közepette
-Negyed tíz.
-Jajj, James az nekem még túl korán. De ha már így felzargattál, annak biztos jó oka van. Mond mi a baj, vagy mit szeretnél?
-Nem hoznál nekem ágyba kávét? Túl lusta vagyok lemenni. Kérlek kicsim!-könyörgött James bociszemekkel
-Őhm. Uhh. Úgy is mindjárt a feleséged leszek, viselkedhetnénk akár házastársként is nem?-kérdeztem vissza
-Persze!-mosolyodott el hirtelen-Akkor Mrs. Maslow. Hozna nekem egy ágyba kávét?
-Figyelj szerelmem, van kettő lábad, tudomásom szerint jól is üzemel mind a kettő, rokkant se vagy, járókeret sem kell. Magyarul lemész, töltesz magadnak, ha ágyba akarod inni felhozod és megiszod!-kacsintottam rá, majd folytattam-Azért szeretlek. Csak hagyj aludni!-mondtam nevetve, majd a fejemre húztam a párnát. Hallottam amint James kimegy, majd pár percig csönd volt. Ezután patadobogás, robaj szerű ajtókicsapás, és egy nagy huppanás.
-Áúcs.-kiáltott fel Flower
-Mi van?-vettem le a párnát a fejemről, majd mikor megláttam, hogy a barátnőm a földön ül és jajgat felnevettem.-Elvesztetted a célpontot mi?
-Ja, persze. Kicsit túl korán vetődtem. Nem nekem való a katonai pálya. Na mindegy. Gyere kelj fel, sok dolgunk van, ha este partyzni akarunk.
-Jajj tényleg. 5 perc oké?
-Oké, lent várlak.
****
Lassan sétáltam a lépcsőn amikor megbotlottam egy fekete valamiben, és felsikítottam. Szerencsémre James rögtön kifutott a konyhából és elkapott. Ha nem ilyen jók a reflexei talán most aggódhatnék azért, hogy mi van a kicsivel. De nem kell, szerencsére James a lehető legjobb barát/férj/vőlegény vagy akármi. Mellette teljes biztosságban érzem magam.
-Carlos!-üvöltött fel James
-Tessék?-botorkált ki álmos fejjel Carlos a szobájából, hogy megtudja James miért is zargatta fel szombaton reggel 10 órakor.
-Figyu haver, tudod hogy szeretlek meg a tesóm vagy, de ha még egyszer az útba hagyod a szar sisakodat leveszem a fejed. Floss majdnem hanyatt esett benne.
-Ühm izé bocsi James, meg tőled is Floss.-nézett rám paprika vörös fejjel Carlos
-Semmi baj Carlitos. James te meg ne reagáld már túl ennyire.Kérlek. Az én hibám is.
-Tudom, csak nem akarom,hogy bajotok essen.
-Jó jó. Na gyere te. Flower és Kendall gondolom már várnak minket.-fogtam meg a kezét majd elindultunk a konyha felé, ahol az előbb említett két személy egymás mellett ülve nézte a monitort és böngészett.
-Na mit guglizunk?-húztam oda egy széket,miközben egy hatalmasat kortyoltam a teámból.
-Örülök, hogy végre lefáradt a kedves ifjú majdnem házaspárunk. Éppen a ti eljegyzési partitokat szervezzük.
-Mit találtatok eddig?-guggolt le a székem mögé James is
-Eddig elintéztük a díszletet a kaját, meg a vendégeket. Flower és Floss elmennek a ruhákat megvenni, addig mi meg elmegyünk piát venni.-ismertette a tervet Kendall
-Tessék?-néztem rá kikerekedett szemekkel-Kizárt, hogy estéig kibírjam James nélkül
-Jól hallottad húgi. Mellesleg, jó lesz ha gyakoroljátok a külön létet, mivel az esküvők előtt általában nem lehet összeengedni a párokat 3 napig.-gondolkozott hangosan Kendall, mire James majdnem megfulladt.
-Na jó tesó. Nem kell viccelni.-válaszolt halál sápadt arccal James, bár az én arcom sem festhetett más színben.
-Nem vicceltem.Indulás!-húzta fel mellőlem James-t, aki lopva megcsókolt és suttogva elmondta, hogy majd este kárpótol.
-Na nekünk is indulni kéne Floss.-állt fel a székről Flower
-Oké!-indultam utána, majd nekivágtunk a városnak.
**
Amire hazaértünk minden díszlet a helyén volt, a kaja és az italok is a megfelelő helyen álltak. Felvittük a ruhákat Flowerrel az emeletre, majd én bementem James szobájába öltözködni. Pár perc múlva Flower zavart meg.
-Hé kiadod James ruháját is?-dugta be a fejét az ajtón
-Persze!-nyújtottam át-De miért nem itt öltözik?
-Nem lehet.Majd lent látjátok egymást mindjárt. Öltözz csak, 10 perc múlva gyere le, és együtt megyünk ki.
-Oké.
Az a 10 perc csiga lassúsággal telt el, és be kell vallanom,borzasztóan hiányzott James. Annyira hiányzott, hogy nem ölel meg és csókol meg minden egyes percben. Hogy nem bújhatok oda hozzá. Ha ezt a röpke időt nem bírtam ki, hogy fogok azzal a 3 nappal boldogulni? Lesétáltam a lépcsőn, és Flower mellé léptem.
-Hallod ez nem az esküvő még!-nevettem fel
-Nem baj, a bátyád így rendezte meg.-mosolyodott el Flower, majd kisétáltunk a kertbe. Egyenesen előre sétáltunk a fehér sátorhoz, ahol már mindenki ott ült. James foglalt helyet az U alakú asztal közepén, mellette pedig egy szabad hely volt nekem. Az mellett ült Kendall, James mellett pedig majd Flower foglalt helyet. Érkezésünkre mindenki felkapta a fejét, a barátom pedig lopva rám mosolygott. Amikor leültünk az asztalhoz, James hozzám hajolt és a fülembe suttogott.
-Gyönyörű vagy kincsem. Szeretlek!
-Te sem vagy mindennapi. Én is szeretlek!-mondtam, majd megakartam csókolni, amikor Kendall felállt a székről és megkocogtatta a poharát.
-Hölgyeim és Uraim. Kedves vendégsereg. Kedves barátok, családtagok. Gondolom mindenki tudja, hogy miért gyűltünk ma itt össze. Nagy örömmel jelentem be, hogy az én kedves barátom és a húgom Flossie úgy döntöttek nem várnak tovább, összekötik az életüket. Meg azért jön az utód is!-tette hozzá nevetve, majd folytatta a beszédét-A lehető legjobb társak egymás számára mind a ketten, hiszen ha kell bármikor kiállnak majd egymásért és a szerelmükért is. Úgy hiszem, soha nem lesz náluk boldogabb házasság. A legtöbb esküvő egyszer válással végződik. Itt biztos vagyok benne, hogy soha nem fog megtörténni, hiszen a szerelem örökre izzani fog köztük, megunni sem fogják egyhamar egymást. Köszönöm a figyelmet, én zárom soraimat. Hallgassuk most meg a menyasszonyt és a vőlegényt is.
-Először is, köszi bátyó ezt a szónoklatot, igen elgondolkozom azon, hogy neked talán politikusnak kellett volna menned, nem énekesnek! De hát, most így alakult. Fogalmam nincs mit mondhatnék, az előbb elhangzottak mind igazak, ennél szebben felvezetni sem lehetett volna. Beszéddel nem készültem, ezért rögtönözni fogok. Szeretném egy kicsit az én szemszögemből bemutatni ennek a csodálatos kapcsolatnak a történetét. Amikor ide jöttem nyári gyakorlatra, soha nem hittem volna, hogy az enyém lesz majd a legszebb tündérmese. Megkaptam a hercegemet, igaz elég sok nehézség árán.Itt volt egy másik szerelem,az újság hazugságai, a szakítás, a visszajövetel, az apró veszekedések.Aztán beláttuk a hibákat, beláttuk azt is, hogy nekünk együtt kell lennünk. Miből jöttünk rá? Elég egyszerű. Első nagy lökés amikor elmentem az X-faktorba és James nem keresett mást, hiába voltam távol közel 3 hónapig. Aztán amikor elmentem, mert úgy tűnt neki más kell, és azt éreztem, hogy vissza kell jönnöm, mert nekem ő a boldogság. És az, hogy pont tőle vagyok terhes az a legnagyobb égi jel. Most viszont átadnám Jamesnek a szót, ne csak én beszéljek!-mosolyodtam el, majd átöleltem a barátomat, aki rögtön ezután rá is kezdett.
-Igen, ezek és Kendall szavai is mind igazak. Életem legszebb nyarát tudhatom magam mögött, és életem szerelmét magam mellett.-nézett rám mosolyogva, mire én fülig elpirultam.-Én már nem tudok mit mondani, szavaimat szeretném a közelgő esküvőre tartogatni. Annyit szeretnék még hozzáfűzni, hogy ez a lány itt mellettem az ég világon mindenem, semmi másra nincs szükségem. Szeretlek Flossie Smith. A világ bármely dolgánál és személyénél jobban.
-Én is szeretlek téged James Maslow, mindennél jobban.-fordultam felé és átöleltem
-Csókot!Csókot!Csókot!-skandálta a tömeg, mire mi elmosolyodtunk, letettük a pezsgős poharakat, és megcsókoltuk egymást. Mindennél szenvedélyesebb volt ez a csók, és minden múltbéli sérelmet elfeledtem ezzel. Csak a mának éltem.
***
Nagyon jól sikerült a buli, rengeteg étel és ital is elfogyott szerencsére. Mindenki jól érezte magát, Logan pedig összemelegedett James egyik unokahúgával, és az éjszaka további részében nem is láttuk. Hajnali 3-kor már mindenki elég necces állapotban volt, úgy hogy hazatereltük a népet, a többieket meg ágyba dugtuk. Kivétel ugye Logant. Na őt még akkor sem találtuk. Ezután Jamessel bedőltünk az ágyba, és alváshoz közeli állapotban még váltottunk pár szót.
-Na ezt is letudtuk, most jöhet az esküvő szervezés.-nevetett fel James
-Igen kicsim, de előbb szerezzünk 3 raklap aspirint a többieknek, tuti szükség lesz rá!-nevettem én is fel, majd lassan de biztosan mindketten álomba szenderültünk.