*Twenty-seventh Chapter*

*Flossie*

-Francba Flower. Meg ne mond senkinek. Amikor New Yorkban voltam, és szomorú voltam a szakítás miatt Jamessel, elmentem bulizni a régi barátnőmmel Trishával. És ittunk egy keveset, és találkoztunk az 1D-vel és hát, most hogy mondjam meg....Én..és Louis.....őhm...

 *Flower*

-Najó, ugye most rosszul hallottam amit mondtál?!
-Sajnos nem..
-Te normális vagy?! Neked elég egy kis pia, és máris hagyod magad?! Nem ilyennek ismertelek Floss!
-Flower, hidd el, nekem ez sokkal rosszabb most, mint neked...
-Najó, ez igaz.. Bocsi az előbbi kiborulásért... Szóval a doki mit is mondott?
-Azt, hogy a kicsi 2 és fél héttel korábban született..
-Ahhaaa...
-Most mi a francot csináljak? Ha Louisé, akkor hatalmas bajban vagyok... és Jamest nem akarom elveszíteni... - az utolsó szónál elcsuklott Floss hangja, és elkezdett zokogni.
-Kérlek, nyugodj meg, és gondoljuk át az egészet még egyszer.
-Rendben.
Körülbelül 10 percig gondolkodtunk mindketten, s nehezen, de meglett a megoldás.
-Bingó! - ugrottam fel Floss mellől.
-Na mi az? Mire jutottál?
-Azt mondtad, hogy a doki azt mondta, 2 és fél héttel korábban jött világra a pici. Szóval ha időben született meg, akkor ugye New York és a kibékülésetek között kellett megtörténni a nagy bummnak szerinted. De ha a számításaim nem csalnak, akkor a fogantatás akkor történt, mikor kibékültél Jamessel. Csak te, vagyis ti azt gondoltátok, hogy a 2 és fél héttel későbbi időpontban fogant. Valamit elszámoltatok szerintem...
-Most hogy mondod.. - kezdett el Floss is számolgatni - Igazad van! Basszus hogy lehettem ennyire hülye?! Köszönöm Flower! Nem is tudom, mi lenne velünk nélküled...
-Talán hatalmas balhé lenne, amire semmi ok nem lenne?
-Az biztos. Még egyszer köszönöm! Az adósod vagyok.
-Azt hiszem a hátralévő életed nem lenne elég, hogy mindent törlessz!
-Most ez ugye nem komoly?
-Ugyan, csak vicceltem. Ne aggódj, nem kell törlesztened. Ha van valami, csak szólj!
-Huhh köszi. Szólnál Jamesnek, hogy jöjjön be?
-Persze. 2 perc és itt lesz. Kint várunk Kendallel.
-Köszönöm Flower!

Amilyen gyorsan csak tudtam, megkerestem Jamest, majd beküldtem Flosshoz. Majd egy körülbelül 30 perces várakozás után James kijött, és újra bemehettem barátnőmhöz, s végre Kendall is találkozhatott vele, valamint a picivel. Időközben megtudtuk, hogy Floss és James gyermeke kisfiú, valamint hogy az Aron Brian Maslow nevet kapta. Floss kezdett elálmosodni, ezért Kendall és én elköszöntünk tőlük, s hagytuk pihenni, James pedig bennmaradt szerelme és gyermeke mellett, mert úgy érezte, most mellettük a helye.

Teltek-múltak a napok, s Floss és Aron időközben kijött a kórházból. Amíg barátnőm és a pici a kórházban voltak, Kendallel egy kisebb meglepetést készítettünk. Az egyik szobát átalakítottuk gyerekszobának, hogy Flossnak és Jamesnek ezzel már ne kelljen bajlódnia. Szerencsénkre a jegyespárnak és a picinek is tetszett a meglepetésünk. Időközben azt is megtudtuk, hogy Kendall és én leszünk Aron keresztszülei, ami mindkettőnknek hatalmas öröm.

Teltek-múltak a hetek, s újra az esküvő előkészületeivel foglaltuk el magunkat. Egyik nap Floss és James táncpróbára mentek, így Kendallre és rám hárult a babafelügyelet - persze mindkettőnk örült ennek. Szerencsémre Kendall elég jól elvolt a picivel, így volt egy kis időm az esküvő 1-2 apróbb részletét véglegesen elrendezni. Egyszer csak Kendall ott termett mögöttem, és magához szorított.
-Mi baj Kendall? - fordultam hátra szerelmemhez.
-Csak gondoltam megleplek.
-Sikerült. De nekem úgy tűnik, mondani akarsz valamit. Mit rontottál el?
-Semmit! Szerintem.. Csak annyit akartam mondani, hogy jó lenne, ha nekünk is lenne egy kisbabánk..
-Kendall, kérlek.. Már akkor is mondtam, mikor kiderült, hogy Floss terhes, hogy én még erre nem állok készen..
-Tudom, ne folytasd...
-Jajj, ne szomorkodj! Nekünk is lesz majd! Csak kicsit később...
-Tudom, csak.. csak olyan jó lenne, ha nekünk is most lenne...
-Tudom, hogy örülnél neki. S nem mondom, hogy nem örülnék, ha lenne nekünk is, de nem szeretném, ha úgy nőne fel, hogy valamelyikőnk állandóan vele van, a másikunk meg alig.
-Tudom, s ezt én sem szeretném.
-Akkor, megbeszéltük, ugye?
-Igen. -  majd Kendall leült az ágyam szélére, az arcát a kezébe temette.
-Jajj, ne szomorkodj, kérlek. Tudod, hogy nem szeretem, ha szomorkodsz. - ültem mellé, s átöleltem.
-Tudom. Olyan jó, hogy mindig itt vagy mellettem, ha baj van, ha nincs.
-Szeretlek!
-Én is téged Flower. Nem is tudom, mi lenne velem, nélküled. Úgy érzem, hogyha nem lennél velem, egy részem hiányozna. Nem lennék olyan, amilyen. Valami más lenne.
-Én is ugyanezt érzem. S olykor belegondolok, hogy mi lenne, ha sohasem találkoztunk volna. De mindig rájövök, hogy ez a találkozás nem volt véletlen. Ezt a sors akarta....
-Titeket egymásnak teremtettek.... - vágott közbe Floss. - Bocsi, hogy megzavartalak titeket, csak nem akartam kiabálni, hogy megjöttünk, meg ugye a szobaajtó is nyitva van..
-Tudjuk.. - tettem hozzá Kendallel.
-Nos, a picivel minden rendben volt?
-Igen. Elég jól kijövünk Aronnal. - mondta Kendall.
-Na ez remek. Flower, biztos minden rendben ment?
-Persze. Igaz, Kendall kicsit többet volt Aronnak, de mindent jól csinált. Ja még mielőtt elfelejtem. Holnap megyünk cipőt venni nektek a ruhákhoz.
-Remek. Köszi Flower, hogy ennyit segítesz.
-Ugyan, nincs mit.
Ezután Floss és James átvette a babafelügyeletet, majd egy gyors vacsi után mindannyian nyugovóra tértünk.

Másnap a cipővásárlás elég hosszúra sikerült. Körülbelül 10 cipőboltot végigjártunk, mire nehezen, de meglett James cipője. Ezután újabb cipőboltba mentünk, ahol Floss végre talált néhány olyan cipőt, ami tetszett neki.
-Flower, szerinted ez milyen? - mutatott rá egyre Floss.
-Ez nagyon szép. Próbáld fel!
Majd ezután kb 20 cipővel eljátszottuk ugyanezt. Sajnos hiába vett fel 15 centis sarkú cipőt, valahogy mindig kisebb volt, mint James. Floss egyre jobban kezdett elszomorodni.
-Hé, menj, vigasztald meg! Addig keresek neki egy másik cipőt.

*James*

-Hé, Floss, Kicsim! Ne szomorkodj!
-Miért? Mindig kisebb maradok, mint te. Akármilyen magas is legyen az a magassarkú.
-Én ennek örülök. Szeretek lehajolni hozzád, ha megcsókollak.
-Én is szeretem, hogy mindig lehajolsz hozzám. S most, hogy ezt mondtad, eszembe jutott, hogy miért is van az, hogy én mindig is kisebb maradok, mint te.
-Na miért?
-Azért, mert a virágok lassabban nőnek, mint a gyökerek!
-Hé, ez nem volt szép!
-Jaj, tudod, hogy szeretlek. Mert te az én gyökerem vagy!
-Te meg az én virágom!
Majd magamhoz húztam, s lágyan megcsókoltam Flosst.

*Flower*

-Bocsi, hogy megzavarlak titeket, de Flossnak találtam egy cipőt, ami szerintem tökéletes lesz. - majd barátnőm kezébe nyomtam a dobozt, s mikor meglátta, s felpróbálta, elmosolyodott, és a nyakamba ugrott.
-Jajj Flower, köszönöm! Ez tényleg tökéletes! Végre megvan mindkét ruhához a megfelelő cipő! Köszönöm!
-Ugyan, nincs mit. De lassan menjünk, mert már elég későre jár. - próbáltam siettetni barátnőmet és párját, mert már este 7 volt, és kb 1 órányira voltunk a lakástól.
Amint hazaértünk, Floss felment a gyerekszobába leváltani Kendallt, s szerelmem hamarosan ott is volt mellettem. Ekkor James félrehúzott minket, s megkért minket, hogy had énekeljen a lagzin, mert Flossnak meglepetéssel készül. Elmondta, hogy Justin Timberlake Mirrors című számát, valamint Bruno Mars Marry you című számát adná elő. Mi remek ötletnek tartottuk ezt. Időközben Floss is megérkezett, s nem értette, miről susmusolunk. James egy kisebb mesével állt elő, amit barátnőm el is hitt. Gyorsan megvacsoráztunk, s az étkezés után James felment az emeletre, hogy megnézze, hogy van a kisfia. Ekkor Floss húzott minket félre, hogy eszébe jutott egy remek ötlet.
-Segítenétek nekem? A lagzin szeretném meglepni Jamest azzal, hogy....